Ovis jóga beszámoló 2019.02.25.

Ma Lili, Timi, Bálint, Nándi, Milán, Szabi – egy új kislány, Iza, és egy új kisfiú, Domi - vettek részt az ovis jógán. Már 10 perccel a foglalkozás előtt bevonultunk a tornaterembe, és kezdetét vette a futkosás körbe-körbe. Iza először nem akart beállni a spontán szaladgálásba-fogócskázásba, azt mondta, ő nem szereti, de ahogy készültem elő a felszereléssel, és odapislantottam, őt is magával ragadta a többiek lelkesedése ;) Ma is elvittem a jógaszőnyegemet, minden ovis arra csüccsent le, amikor kezdtünk – alig fértek el ma rajta, de azért megoldották ;) Megmutattuk az Izának és Dominak a kakasos, az autóversenyzős, és a szép OM-unkat. Rögtön egy kis szoborjátékkal indítottunk. Amíg ment a Gumimaci, mindenki táncolhatott, szaladgálhatott, közben kitalált egy állatot, amivé változni szeretett volna, és amikor megállt a zene, azzá az állattá változott, és én megpróbáltam kitalálni. Biztattam a gyerekeket, főleg a régebbi jógásokat, hogy elsősorban jógás ászanával mutassák meg a megjelenítendő állatot, de persze lehetett hangutánozni is. Kiemelném ebben a játékban Nándit, aki emlékszem, amikor még elkezdtük a jógát, sokszor csak szaladgált, és nem nagyon tudtam bevonni az ászanákba. Most teljesen magától, és helyesen mutatta meg az állatos ászanákat, és nem is a leggyakoribbakból választott, a múlt órai mókust is felidézte, sőt, egyszer egy nem állatos ászanát is sikerült megmutatnia, amit csak egyszer vettünk, és nehéz is – a repülő félhold -, úgy hogy teljesen meg voltam hatódva, hogy a kis örökmozgó szeleburdi mini ovisom milyen ügyes nagyfiú lett! De Bálint is nagyon ügyesen mutatott kobrát, kutyát, cicát! Lili az utóbbi foglalkozásokon kiszemelt engem pótanyukájának, bizonyára az „érkezik a kistesó” valós életbeli történésének köszönhetően, és mivel nagyon szereti a kiskutyájukat, csak kutyus akar lenni, az én kis kölyökkutyusom, és szeretne mindig az én szoknyám szélén ücsörögni, az én kezemet fogni :) Hiába, nagy öröm a kistesó érkezése, de egyben nagy kihívás is az okos nagytesónak. A többi gyerkőc, aki még nem sokat vagy most először jógázott, is nagyon ügyesen imitáltak állatokat, és nagyon örültek, hogy felismerem őket :) Legalább 3 kör szoborjátékot játszottunk.
Aztán megkérdeztem a csapatot, hogy szoktak-e kirándulni, pl. az erdőben? Mindenki hevesen kézzel-lábbal magyarázta, hogy mennyit szoktak kirándulni :) Mondtam nekik, hogy ugye jön a tavasz, egyre melegebb van, már a szél is melegen fúj, az erdei ovisok is kirándulnak az erdőben, és megérkeznek egy erdei tisztásra. Le is tettük a két szivacsot, hogy arra gyülekezzenek az erdei ovis állatkölykök, hogy elmesélhessem nekik, hogy a tavasszal egyre több ember is megy kirándulni az erdőbe, és képzeljék el, mit találtak az erdei ovisok ezen a tisztáson, ahová megérkeztek??? Rengeteg sok szemetet, amit az emberek dobáltak el az erdőben!! Hú, ezen mindenki teljesen elhűlt! Kérdeztem, ők szoktak-e szemetelni az erdőben – megint nagy heves kézzel-lábbal magyarázást kaptam, miszerint NEM, ők SOHA NEM SZEMETELNEK!! Hát, ennek én nagyon örültem :) De azért megegyeztünk, hogy most az erdei ovisok össze fogják szedni a szemetet ezen a tisztáson, csatárláncban!! Letettem hullahopp karikákat a terem egyik végébe szép sorba, a gyerekek felálltak a saját hullahopp karikájukkal szemben a terem másik végében – azért volt némi küzdés, mert Timinek csak a kis kék karika jöhetett szóba, Lilinek csak a rózsaszín – köszöntem Izának, aki átengedte a saját rózsaszínjét Lilinek, és megelégedett a narancssárgával, de hát ő már olyan nagy lány :) Szóval, elmondtam, hogy szelektíven fogjuk a szemetet szedni, először a műanyagokkal kezdjük. Üres tejfölös poharakat hoztam, és letettem féltávra mindenki sorában egyet-egyet. Nyuszi ugrással kellett elmenni a tejfölös dobozig, majd a hasukra tenni, és pókjárással elvinni a hullahopp karikáig. Aztán kis papírgalacsinokat szórtam szét a teremben, a gyerekek levették a zoknikat – Szabi a harisnyáját, kérünk szépen inkább zoknit minden gyerkőcnek a jógás napon :) -, és lábujjal kellett összemarkolni-összeszedni a kis papírgalacsinokat, és elvinni a saját hullahopp karikáig. Nagyon ügyesek voltak a gyerekek, csak minimális segítség kellett, hogy ráérezzenek a lábfej munkájára – ilyet otthon is lehet játszani, nagyon jó lúdtalp megelőző torna! Volt, aki járással ért a célba úgy, hogy közben karmolta a papirkát a lábujjaival, volt, aki pókjárásban, és némi biztatás után volt, aki mindkét ügyes lábfejével egyszerre dolgozott! Végül üveg szemetet kellett szedni, amit üveggolyókkal szimbolizáltunk, ezt is az előzőhöz hasonló karmolással juttatták el a gyerekek a karikákig. Aztán meg is számoltuk, együtt hangosan, hogy kinek hány papirkát sikerült összeszedni, 8 volt a legtöbb, úgy hogy 8-ig tanultunk számolni is. Aztán szelektíven dobáltuk ki a szemetet: műanyagokat külön, papírokat külön, és az üvegeket is külön. Fújtunk pingponglabdát is hason fekvésből át az egész termen egy nagy fújással.
Ez után a dobókockákkal játszottunk. Aki dobott, megmondta, milyen állatot fogunk eljátszani annyiszor, ahányat ő dob. Így gyakoroltuk az oroszlán bömbölést, voltunk kutyák, felborzoltuk a cicahátunkat és fújtunk, mint a mérges macskák, aztán meg homorítottunk és nyávogtunk, mint a hízelgő cicák, ugrottunk, mint a nyuszik, szökelltünk, mint az őzikék.
Rendeztünk még egy nagy lefelé nézős kutya fogót: akit elkaptak, lefelé néző kutyába kellett mennie, és a többi játékosnak úgy kellett kiszabadítania, hogy átmászik alatta. Most látszódott csak, hogy egy szép nagy csoporttal milyen élvezetesen lehet ilyen nagy térben ezt a fogócskát játszani, és nagyon meghatódtam látva Lilit, Nándit, akik még babás jógára jártak hozzám anno, milyen nagyok lettek, tökéletesen csinálták a lefelé néző kutyát, és kényelmesen át lehetett bújni alattuk, amikor ki kellett őket szabadítani :)
Aztán már idő volt, körbeheveredtek a gyerekek a matracon egy rövid relaxációra, minden kezet és lábat elrendeztem, volt képzeletbeli pocak-lufi fújás is. A befejező kört egy szép OM-al zártuk. Ma volt a második alkalom itt az oviban, hogy nem kaptak a gyerekek ajándék matricát, mert nem tudtak időben letelepedni a matracon a záró relaxációra és OM-ra, pedig figyelmeztettem őket, hogy emiatt nem lesz idő az ajándékra. Többen is voltunk, és még nagyon játszottak volna! 1-2 perc késéssel robogtunk ki a szülőkhöz az öltözőbe. Domi anyukájával nem sikerült találkoznom, remélem, a jövő héten bepótoljuk.



Kövess minket a Facebook-on!